Értékes szilva, vagy középszerű banán?

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek, akik, nem szeretik a szilvát.

Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, s valaki, akit  te kedvelsz, mégsem szereti a szilvát. Ekkor megvan rá a lehetőséged, hogy érte banán legyél. 

De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik majd nem szeretnek, mint banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen, hiszen te szilva vagy! Maradja inkább az, akinek születtél, és legyél inkább a legjobb szilva...

Belefulladva a hétköznapok elvárásaiba, Aggodalmaktól és félelmektől gyötrődve, álmatlan éjszakák kétségei közt magányosan hányódva, Beleveszve a gondolatok őrült forgatagába, Körülvéve a halál árnyaitól. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Zsoltárok 121,1-3 Lépj ki az árnyékból. Merülj el az Ő jelenlétének világosságában. A Jézus Krisztusba vetett hit által odatalálsz a mindenható Istenhez, aki hatalmas szavával az egész világmindenséget hordozza - a te saját kicsiny világodat is. Tedd le, ami megterhel: aggodalmakat, félelmeket, kétségeket és bűnt. Emeld fel a tekintetedet ahhoz a Valakihez, aki szeret téged. Lehajtott fejjel az ember csak az útjában lévő köveket látja. Ne feledd – feletted nyitva a menny. Engedd magad megajándékozni! Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor. Zsoltárok 121,7-8

Yvonne Schwengeler

Igazgyöngy

Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy.

(M. Dale Baughman)


Akik megmerítkeznek a szenvedés tengerében, ritka drágagyöngyöket hoznak elő.
Charles Spurgeon

                                                                        

Ifjúság és Család Építő Szolgálat bemutatkozása a kezdetekről | M.P.E. Ifjúság- és Családépítő Szol

www.ifjusagepitok.hu

http://www.ifjusagepitok.hu/audio.ifjusag_es_csalad_epito_szolgalat_bemutatkozasa_a_kezdetekrol#.T7v5DdeC7Us.facebook   (hanganyag)

Az Eleven Rádióban elhangzott riport a szolgálat vezetőjétől a kezdetekről kérdezte Aczél Márti riporter Jánosi Ferencet a szolgálat vezetőjét.

Kegyelem

 Történet egy asszonyról, akinek halálra ítélték a fiát. Amikor az édesanyja meghallotta a halálos ítéletet, így mondta, ha mindenen keresztül is kell mennie, elmegy a királyhoz, kegyelmet kérni fia számára.

Nem tudta megállítani senki, neki menni kellett és odaborult a király elé és azt mondta: - Király,  kegyelmezz a fiamnak!

A király kemény tekintettel  nézett rá.
- A fiad vétkezett. Bűnös, és a megérdemelt ítéletet végre kell hajtani. Ezért holnap délben amikor megszólal a harang, a fiadat kivégzik.

Akkor, így mondta az asszony, másnap délelőtt elindul fel a hosszú lépcsőkön a toronyba egészen a harangig. Valami láthatatlan erő vitte és irányította lépteit. Ez az erő a fia iránt érzet szeretet volt. Felérve a toronyba két kezébe fogta a harang nyelvét, lefogta és szorította azért, hogy a harang ne tudjon megszólalni.

A süket harangozó húzta a harangot, de a harang nem szólalt meg, néma maradt. Viszont az édesanya két keze eleven ronccsá lett. Akkor vissza ment a király elé, odamutatta neki a két csonkot amely kezeiből maradt és azt mondta:
- Király - a harang nem szólalt meg!
A király szeméből kiesett a könny .
- Asszony, a fiad szabad!

Ezen a történeten keresztül könnyebb megérteni, hogy mit jelent az Isten szeretete. Jézusnak mennie kellett korbácsoláson, töviskoronán keresztül, amíg oda nem tehette a két véres kezét az Atya elé :
- Atyám bocsáss meg nekik.

És az Atya megbocsát, mert Jézus megfizette az árat az én bűnömért, a te bűnödért és a mi bűneinkért.

Nem csak test

Arról dönthetsz, hogy élni akarsz, de arról nem, hogy meg akarj halni – állítja a fiatalember, aki számára minden nap ajándék.

Ambiciózus, laza, de makacs – Lukácsa Andris így jellemezte saját magát a vele készült interjúban. Személyiségének nem kevés köze lehet ahhoz is, hogy ősszel betöltötte huszadik életévét. Ez ugyanis már önmagában véve csoda, hiszen Andris izomsorvadásban szenved. Ma már egy kanül segítségével tud lélegezni, beszélni pedig csak akkor, ha mellette van valaki, aki segít.
Andrist akkor kerestük meg, amikor meghallottuk a hírt, hogy szeretne továbbtanulni. Fel kellett készülnöm, mivel tudtam, hogy egy nem mindennapi fiúval találkozom.

Kérdezőből kérdezett
Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthonban látogattam meg őt. A fiatalember másfél éve él az otthonban, amely nem az első számára. Édesanyja csecsemőkorában elhagyta, betegsége előrehaladtával pedig egyre kiszolgáltatottabbá vált. Nem egy rossz tapasztalat után Őrbottyánban már az első néhány nap elteltével érezte, valóban otthonra talált.
Ahogy megnyílt az egyik szoba ajtaja, egyre több ágyat és egyre több bentlakót pillantottam meg. A torkomban dobogott a szívem. Vajon melyikük lehet Andris? Végül, az egyik ablak előtti ágyhoz vezettek, és bemutattak neki engem. Pár pillanatig szerencsétlenül álltam előtte, hiszen csak én beszéltem – ő segítség nélkül nem tudott megszólalni, csak a tekintetével és a mosolyával köszöntött.
– Mit éreztél, amikor megláttál? – kérdezte tőlem később.
Nem volt mit tenni, meg kellett mondani az igazat.

Szárnyaló lélek az ágyhoz kötött testben
Csak azért, mert beteg, nem olyan, mint amilyennek mi, a „társadalom" hisszük – vallja Lukácsa Andris, aki eltökélten igyekszik az álmait megvalósítani. Bár tisztában van vele, hogy van egy betegsége, mégsem beteg emberként éli az életét.
– Nem vagyok más, csak púpos vagyok, vékony vagyok. Így születtem, és amin nem tudok változtatni, azzal nem foglalkozom. Ez egy kereszt. Lelkiekben egészséges vagyok.
Andrist a tudásszomj hajtja. Szeretne leérettségizni, hogy aztán továbbtanulhasson. Az embertan, a biológia, az idegen nyelvek érdeklik, és nyomon követi a nagyvilág eseményeit, érdekli a közélet, a média. Nagyon szeret zenét hallgatni, és ahogy ő fogalmaz, racionálisan gondolkodni, de csak annyira, hogy az a hitét ne gátolja.

Átlagos, mégis átlagon felüli
Andris éles kritikával illeti az egyházat a hiteltelen lelkészek, papok miatt. Kérdésemre, hogy milyennek látja Istent, azt feleli:
– Mondhatnám, hogy fehér ruhás szakállas ember, de az csak test. Isten az, akinek mindig ott vagyok a kezében. Ez nem olyan, hogy milyennek látlak titeket. Ő mindenhol ott van, Őt nem kell, hogy lásd. Ő a te legjobb barátod, még akkor is, ha te nem tudod róla. Ő a te apád.
Nem engedi, hogy átvegyem a szót, sokkal érdekesebb kérdést vet fel ő maga:
– Szerinted Jézus volt szerelmes?
Miután bizonytalan válaszomat türelmesen végighallgatja, folytatja:
– Emberként jött a földre. Ugyanolyan emberi ösztönei voltak, mint egy férfinak. Ha valaki a Földre jön megszületni, akkor ugyanazokat a dolgokat át kell, hogy élje, mint egy ember. Jézus átlagos volt, de mégis átlagon felüli.

Kell egy barát
– Nem ők a családom, valami viszont összefog minket, mert anyám pont akkor akart meglátogatni, amikor hirtelen romlani kezdett az állapotom – meséli Andris.
– A húgom is megkeresett nemrég, éppen akkor, amikor én akartam megkeresni őt. Valami mégiscsak van, valami, ami nem jön ki. Félünk egymástól.
Andris mégsincs egyedül. Barátai rendszeresen látogatják őt. Hozzá is legjobb barátja vezetett el. Szilháti Anitával a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség mozgássérülteket üdültető Bárka táborában találkoztak. Életre szóló barátságot kötöttek ott, azóta pedig Andris meg is hatalmazta Anitát, hogy a hivatalos ügyekben ő járjon el a fiú nevében.
Anita mesélte, hogy tavalyelőtt karácsonykor, miután Andris rosszul lett, felhívták a kórházból, hogy akarja-e, hogy lélegeztető géppel megpróbálják életben tartani. Anita Andris kérését tolmácsolva és saját szívére is hallgatva igent mondott. Andris átvészelte a nehéz időszakot, és ebben sok segítséget kapott a református fenntartású Bethesda Gyermekkórház munkatársaitól.Ebben az időszakban Andris üzenetet küldött barátainak és ismerőseinek az intenzív osztályról.
Andris és Anita több kórházban megfordultak azóta is. Látva, hogy hogyan küzd az életéért, és hogy barátja ebben mennyire támogatja, voltak orvosok, akik elszörnyülködtek, és megpróbálták mindkettejüket „kijózanítani". Olyan is volt, aki mindenben biztosította őket a támogatásáról, és be is váltotta ígéretét.

Csak az élet mellett lehet dönteni
– Ilyenkor átértékelődik az emberben minden. Megváltozik, érik. Kell a halálközeli élmény – mondja Andris.
– Testileg lehet, hogy romhalmaz leszel egy kicsit, de érsz, van időd gondolkodni, relaxálni. Mondjuk, én 0-24-ben relaxálok...
– Akkor, abban a pillanatban borzasztóan rossz és félelmetes és pokol – teszi hozzá –, de hetekkel, hónapokkal később fellélegzel és azt mondod: hú, ezen is túl vagyok, megcsináltam.
Még fel sem ocsúdok, amikor újabb, váratlan kérdést szegez nekem interjúalanyom:
– Neked mi a véleményed az eutanáziáról?
Andris is kifejti véleményét:
– Akármilyen helyzetben is vagy, nem az ember joga eldönteni, hogy meghaljon vagy sem. Arról dönthetsz, hogy élni akarsz, de arról nem, hogy meg akarj halni. Akármennyire fáj. Fájdalmat lehet csillapítani, a szenvedést könnyebbé lehet tenni, de amíg ver a szíved, addig nem halsz meg.
Hozzáteszi, ő orvosként nem ölne meg senkit.

Erre született
Fél életét kórházakban töltötte, saját bőrén tapasztalta, milyen az, ha egy orvosnak rossz napja van, vagy ha pálcát törnek a feje felett. Most is egy olyan szobában fekszik, ahol ő az egyetlen, akinek nincs semmilyen fokú szellemi fogyatékossága vagy depressziója. Andris mégsem menekülne az orvosok és betegek világából, sőt, ő maga szeretne gyógyítani.
– Orvosnak születtem. Én a tudományból táplálkozom. Ez az életem.
Andris szerint többek között az adrenalin miatt is álommeló lenne számára, ha orvos lehetne. Bár nem tudna senkit sem megvizsgálni, a megszerzett tudás segítségével gyógyítaná a betegeket úgy, hogy valaki végrehajtja az utasításait. Bár csak néhány hónapra tervez előre, elárulja, az az álma, hogy az őrbottyáni szeretetotthon orvosa legyen.

Minden nap ajándék
Ahhoz, hogy álma valóra válhasson, szüksége van társakra, akik segítenek neki a tanulásban, először is az érettségiben. Tervei szerint hamarosan folytatja középiskolai tanulmányait. Már beiratkozott egy gimnáziumba, de segítő híján nem tud haladni. Barátaival együtt önkénteseket keres, illetve egy magántanárt, aki bizonyos összeg fejében segíti, koordinálja, a gimnáziummal összahangolja tanulmányait.
– Én azért imádkozom, hogy minél többet éljek – mondja Andris. Hozzáteszi, hálás, mert bár beteg, nem érzi magát annak. A húszéves fiú, akinek intelligenciája, humora és stílusa lehengerlő, a legnagyobb kérdéseket nem is tudja és nem is akarja megválaszolni. Isten, az élet, a hivatás neki magától értetődőek. Egyik sem vizsgálódás tárgya, számára ugyanis mindegyik kiindulási alap.
– Lehet, hogy kiszolgáltatott vagyok, és eléggé rá vagyok utalva az emberekre, de az eszem az enyém, és azt nem veheti el tőlem senki. A döntési képességemet és az akaratomat sem.

Miközben vele beszélgetek, az lep meg a legjobban, hogy Lukácsa Andris szemében én sem vagyok jobb vagy rosszabb senkinél – ugyanannyi esélyt ad nekem, mint bárkinek. Mint saját magának.

Jakus Ágnes 

Aki szeretne segíteni Andrisnak, Szilháti Anitánál érdeklődhet az anita.szilhati@gmail.com e-mail címen.
Kapcsolódó dokumentumok:

• Részlet Andris készülő írásából (34.0 KB)

Forrás:http://www.parokia.hu/hir/mutat/3055/

Hinni

Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
(Jn 11,40)

Lázár feltámasztásának történetében nyolcszor fordul elő az, hogy
mit jelent hinni. A Biblia nem a hit meghatározását adja, hanem a hívő
élet dinamizmusát szemlélteti.
Hinni azt jelenti, hogy semmi olyat nem várunk Istentől, amit nem
ígért, de mindent nagy hittel várunk, amit megígért. Nem ígérte, hogy
nem érnek szenvedések, tehát nem csalódom, ha próbák jönnek. De
ígérte, hogy a benne hívő minden nyomorúság közepette is az ő jelenlétében
marad.
Hinni azt jelenti, hogy bármi ér, legelőször Jézushoz fordulok. Amikor
Lázár beteg lett, testvérei azonnal Jézushoz küldték: Uram, akit szeretsz,
beteg. Nem a maguk érdemeire hivatkoznak, hanem Jézus szeretetére, és
teljesen rábízzák a segítés módját és idejét.
Hinni azt jelenti, hogy azt veszem komolyan, amit Jézus mondott, akkor
is, ha az az eszem és a tapasztalataim számára felfoghatatlan. Mert
mit jelent az, hogy "aki hisz bennem, ha meghal is, él"? Hogyan kell ezt
érteni? Hiszen aki meghalt, meghalt.
Aki hisz, másként vélekedik a dolgokról, mint az, aki nem hisz. Az
emberek vádolják Jézust: megtehette volna, hogy Lázár ne haljon meg,
miért nem tette meg? Mária és Márta viszont teszik, amit Jézus mond. 
Még azt is, hogy a követ vegyék el a sír szájáról. Ennek semmi értelme, 
sőt veszélyes, mert már "szaga van". Jézus szavára azonban mégis
megteszik - s csak utólag látják, hogy így tudott kijönni testvérük a sírból. 
Aki hisz, vállalja Jézust, ha miatta bajba kerül, akkor is. A feltámadott
Lázár meggyőző bizonysága lett Jézus isteni hatalmának. Ezért Jézussal
együtt őt is meg akarták ölni. Az igaz hitsorsközösség Jézussal: itt a 
szenvedésben is, odaát az ő dicsőségében is.
"Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
neki." (Lk 1,45)

/Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja/

--